Felnőttkori tanulás – megállapítások
Ha figyelembe vesszük a felnőttkori tanulás korábban tárgyalt paradigmáit, akkor az alábbiakat állapíthatjuk meg:
A tudományos, technikai forradalom idején a formális tanulás és felnőttképzés volt a leginkább jellemző, amely a munkaerő-piaci, szakmaszerző felnőttképzések, munkahelyi képzések, átképzések, nyelvi képzésekben merült ki.
A permanens művelődés és a tudás alapú társadalom paradigmák jellemzői a non-formális és informális felnőttkori tanulás és képzés, a társadalmi integrációt, beilleszkedést elősegítő, a kirekesztés felszámolását célzó képzések. Ide tartoznak továbbá az általános érdeklődést szolgáló non-formális (informális) képzések is, mint pl. az életvezetési kérdések, a szabadidő hasznos eltöltése adja, mely tevékenységre jellemző egyfajta rétegspecifikus megközelítés, ami kiegészíti a hagyományos oktatási tevékenységeket és aktívan megjelennek a közösségfejlesztői tevékenység jellemzői.
Ha az élethosszig tartó tanulást, mint élethosszig tartó tevékenységet vizsgáljuk, fontos tisztáznunk és megvizsgálnunk olyan fogalmakat, melyek az egyén személyiségéből fakadnak és járulnak hozzá annak a motivációnak a kialakításához, melynek a szellemében lesz képes az egyén „jól működni” a társadalomban, ami nem jelent mást, mint a kompetenciákat.