Tudásalapú társadalom
Köztudott, hogy manapság az információ társadalmában élünk, ahol a legfontosabb értéket maga a tudás jelenti. A Liszaboni stratégia az ezredfordulón is megfogalmazta a tudás alapú társadalom stratégiai kereteit, melyet az Európai Unió jelenleg is célként fogalmaz meg annak érdekében, hogy a gazdaság versenyképessége biztosított legyen. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, továbbra is elengedhetetlen a rendszerben való gondolkodás, melyhez a társadalom valamennyi tagjának és intézményeinek aktívan hozzá kell járulnia tanfolyamokkal, különböző ismeretterjesztő előadásokkal, tehát minden olyan lehetséges eszközzel, amely valamennyi közművelődési intézmény rendelkezik és működik vagy működhet közre mindennapi munkája során.
Fontos, hogy megértsük és megértessük, a tanulás nem fejeződik be az iskolai tanulmányokat követően és hogy a tudás nem cél, hanem eszköz kell legyen az aktív társadalmi részvétel megvalósulásához. Mindehhez szükséges az egyének lexikális tudásának a gyarapításán túl olyan készségek, képességek és kompetenciák elsajátítása, melyeket a hagyományos értelemben vett iskolarendszerű oktatásban sajnos nem feltétlenül kapnak meg az emberek. De még ha meg ez nem is így lenne, az oktatási intézményeknek és a benne dolgozóknak is (és a családnak is, mindenkinek is) nagy a felelőssége abban, hogy képes-e egyáltalán kialakítani azt a belülről fakadó igényt és fenntartani a tanulás iránti motivációt, ami feltétlenül fontos ahhoz, hogy az egyén szükségét érezze saját önművelésének tudásalapú társadalmunkban.